Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Giovanni Papini: A próféták

 

 

 

A Próféta nem barlangokban jósol, nem hány tajtékot a szája s nem dadog a háromlábú székről. A Jövendőről beszél, de nemcsak a Jövendőről. Felötlenek benne a még be nem következett dolgok is, de feltárja a múltakat is. Az Idő mind a három vonatkozásában az övé: felfejti a múltat, megvilágítja a jelent s fenyegetődzik a jövendővel.

 

A héber Próféta Hang, amely szól, vagy Kéz, amely ír. Hang, amely szól a Királyok palotájában és a hegyek barlangjaiban, a Templom lépcsőin s a Főváros terein. Hang, amely könyörög, könyörgés, amely fenyeget, fenyegetés, amely isteni reménykedésbe csap át. Szíve megszakad lesújtottságában, a szája teli panaszkodással, karja fölemelkedik, hogy megmutassa a büntetést; szenved a népért, gyalázkodásokkal halmozza el, mert szereti, megmutatja neki a fenyítéseket, hogy megtisztítsa s túl a pusztuláson és tűzön, hirdeti a feltámadást s az életet, a diadalt s a boldogságot, az új Dávid országát s a szövetséget, amely soha többé fel nem bontatik.

 

A Próféta az igaz Istenhez vezérli a bálványimádókat, eszükbe juttatja az árulóknak az esküket, a gonoszoknak a szeretetet, a romlottaknak a tisztaságot, a szilajaknak az irgalmasságot, a királyoknak az igazságosságot, a lázadóknak az engedelmességet, a bűnösöknek a büntetést, a kevélyeknek a megalázkodást. Odamegy a király elé és szemrehányásokkal illeti, elmegy a nép salakja közé és ostorozza, odamerészkedik a papokhoz s legyalázza őket, megjelenik a gazdagok előtt s megtépázza őket. A szegényeknek hirdeti a vigasztalást, a bánkódóknak a kárpótlást, a vérzőknek a gyógyulást, a szolganépnek a szabadulást, a megalázott tömegnek a Győző eljövetelét.

 

Nem király, nem fejedelem, nem pap, nem írástudó; egy szál ember, fegyvertelen ember, vagyon nélkül, hivatal nélkül, követők nélkül; magányos hang, amely szól, aggódó hang, amely jajveszékel, hatalmas hang, amely harsog és szidalmaz, hang, amely bűnbánatra szólít és örök életet ígér.

 

A Próféta nem filozófus; nem érdekli, ha vajon a világ vízből vagy tűzből keletkezett-e, ha a víz s a tűz nem elégségesek arra, hogy jobbakká tegyék az emberek lelkeit; ő a Költő, de anélkül, hogy akarná s tudná, mikor felháborodásának teljessége vagy álmainak ragyogása hatalmas képeket adnak az ajkára, amilyeneket a rétorok sohasem fognak tudni kitalálni; nem Pap, mert nem kenték fel a Templomban a Könyvek kufár őrei; nem Király, mert nem parancsol fegyvereseknek s nincs más kardja, csak a szó, amely a magasból jön; nem Katona, de kész meghalni Istenéért és nemzetéért.

 

A Próféta hang, amely Isten nevében szól, kéz, amely Isten sugalmazására ír; Istentől küldött hírnök, hogy útbaigazítsa azt, aki elvétette az utat, aki megfeledkezett a szövetségről, aki nem őrködött éberen. Titkárja, tolmácsa, küldöttje az Istennek; följebbvaló tehát a Királynál, aki nem engedelmeskedik Istennek, a Papnál, aki nem érti meg Istent, a Filozófusnál, aki tagadja Istent, a Népnél, amely elhagyta Istent, hogy fából és kőből faragott bálványképek után rohanjon.

 

A Próféta az, aki háborodott szívvel, de tiszta szemmel látja a Gonoszt, amely uralkodik ma, a Büntetést, amely mögött majd holnap, a Boldog Országot, amely nyomába lép majdan a Büntetésnek s a Bűnbánatnak.

 

Hangja annak, aki nem tud beszélni, keze annak, aki nem tud írni, Védelmezője a szétszórt és meggyötört népnek, Ügyvédjük a Szegényeknek, Bosszulója a megalázottaknak, aki a hatalmasnak lábainál zokog. Nem annak a pártján van, aki zsarnokoskodik, hanem azén, akit lábbal tiportak; nem érez együtt a jóllakottakkal s a fösvényekkel, hanem a kiéhezettekkel s a nyomorultakkal.

 

Alkalmatlan, kellemetlen, kelletlen hang; gyűlölik a nagyok, ímmel-ámmal hallja a csőcselék s gyakran a tanítványok sem értik meg. Mint a hiéna, amely messziről orrontja a dögszagot, mint a varjú, amely egyre ugyanazt a nótát károgja, mint a farkas, amely éhségben üvölt a hegyeken, a Próféta úgy járja be Izrael útjait, gyanú és átok a nyomában. Csak a szegények és az elnyomottak áldják, de a szegények erőtlenek s az elnyomottak nem tudnak egyebet, csak csendben meghallgatni őt.

 

Mint mindazok, akik harsány hangon hirdetik az igazságot, akik megzavarják az alvók nyugalmát s megháborgatják a hatalmasok hitvány békességét, őt is elkerülik, mint a bélpoklost, s üldözik mint valami ellenséget. A királyok aligha tűrik, a papok harcba szállnak vele, a gazdagok átkot szórnak reá.

 

A Próféta Vádló, csakhogy az emberek nem vallják magukat bűnösöknek, Közvetítő, de a vakok nem akarják, hogy a megvilágosodott odanyújtsa nekik a kezét; a Hírnök, de a süketek nem hallják ígéreteit; Üdvözítő, de a rothadó haldoklók jól érzik magukat az ő rothadásukban s visszautasítják az üdvösséget. És mégis a Próféták szava lesz az, ami örök időkre bizonyságot tesz majd e nép mellett, amely kiirtja őket, de van ereje újra sarjasztani is őket magából; és egy Prófétának a halála, aki különb minden Prófétáknál, elegendő lesz arra, hogy kiengesztelje a bűneit minden más népnek, akik turkálnak a föld sarában.

 

 

Képgaléria

szentek

Dátum: 2016.07.17
Fénykép: 10
Mappák: 1